Kundenzátor

Hazaértem, sajnos idő előtt, de két nap kalandon vagyok túl. Összegzés.

Csütörtök hajnali három órakor terveztem indulni. Terveztem még azt is, hogy kialszom magam előtte, de vagy nem tudtam aludni, vagy eszembe jutott valami elintéznivaló. Szokásos nyaralás előtti pánikroham, megfűszerezve azzal, hogy még egyéb pótalkatrészeket pakoltam, a kerékpár műszaki problémáit elhárítani. Felkészültem defektre, fék, váltó, és egyéb kisebb hibákra, esőre, és minden féle előre nem látható dolgokra.

Kora reggel 2:45-kor keltem, még épp időben ahhoz, hogy felöltözzek, mentálisan felébredjek, és rákészüljek a sötétben való kerekezéshez. Bekészítettem 1 liter italt, mert gondoltam, hogy 6 óráig az Ormánságban biztos nem találok boltot. Rögzítettem a hátizsákomat a csomagtartón, feltettem az első lámpát (mely a felhelyezés következtében eltörött, de egy kis szigetelőszalag megoldotta a problémát...), az első villogót, majd a hátsó villogót. Felvettem a láthatósági mellényt, majd elindultam az ismeretlenbe.

3:19-kor indultam hivatalosan, az első kilóméterek könnyen mentek, a kerékpár tökéletes volt, tartottam a 25 km/h-s átlagsebességet. Éjjel a legkönnyebb tekerni. Sehol egy autó, csak néhol 1-2 róka, őz, meg egyéb állat. Viszont ami a legnehezebb volt, és nem készültem fel rá, az a 13°C-s hőmérséklet. Ehez még jött egy kis szembeszél, és ez a kettő olyan ütős kombinációt hozott létre, hogy azt hittem, megfagyok. Sellyén elnéztem egy kereszteződést, ez miatt 12 km-es kerülővel mentem Szigetvárig. Napkeltéig már 40 km-t haladtam, majd szép lassan elkezdett emelkedni a hőmérséklet. Kishitűen már azt hittem, hogy megmenekültem, de még koránt sem volt vége a megpróbáltatásoknak. A 12 km-es kitérő pont jó volt azon célból, hogy kikerültem Szigetvár belvárosát, és így egyből rákanyarodhattam a megfelelő mellékútra.

Az első pofon Szigetvár után ért: olyan dombokkal találkoztam, amelyeken autókat láttam lefulladni. Kerékpárral sem volt könnyebb a dolog, egyre többször kellett megállnom ivóvizet vételezni. Sajnálatos módon egyre nehezebben ment minden, már szinte feladtam a harcot, legszívesebben hazamantem volna. Pár km-re Kadarkúttól megtaláltam a probléma okát: elpattant az egyik küllő a hátsó keréken, és a fék állandóan ráfogott a kerékre. Kiakasztottam a féket (és onnan elég könnyen ment minden), de tudtam, hogy fék és küllő nélkül nem túl mókás a dolog. Bár nem terveztem, hogy betérek Kaposvárra, mégis be kellett mennem, keresni egy kerékpárszervízt, ahol befűznek egy küllőt. Ádám nevű kaposvári lokalizáltságú kerékpáros-villamosmérnök ismerősöm elnavigált egy boltba, ahol lehet, hogy segítenek majd.

Meg is érkeztem Kaposvárra, megtaláltam a boltot, de ott az eladó nő a képembe vigyorgott, és közölte, hogy nem fogok sehol sem találni olyan szerelőt, aki most azonnal megcsinálja nekem, talán 1-2 napos határidővel vállalják máshol. Szerencsére épp akkor jött be a boltvezető, aki érdeklődést mutatott a problémám felé. Kiderült, hogy kedden volt Harkányban, és így szolidaritását kifejezendő, megígérte, hogy az ebédszünete után megcsinálja a kerékpáromat. Felgyorsultak a dolgok, keszthelyi(?) vendéglátómmal megbeszéltem egy fél 5-ös találkozást Keszthelyen, én meg egy rossz bringával állok Kaposváron. Barátnőmet megkértem, nézzen vonatot Kaposvár és Fonyód között, és úgy döntöttem, hogy 14:41-es vonattal utazom tovább. Telt-múlt az idő, a kerékpárom immáron darabokban állt egy szervízben, és már alig volt időm a vonat indulásáig. 14:25-kor végeztünk a kerékpárral, és 1500 forint fizetése mellett indulhattam tovább utamra. mire felpakoltam újból, már csak 10 percem volt elérni a vonatot. 10 perc egy olyan városban, ahol még soha sem voltam... A meglodás kézenfekvő volt. Bekapcsoltam a GPS-t, és tapostam a pedálokat ahogy tudtam. A navigáció pontos volt, 5 perc alatt kiértem az állomásra, még újságot és innivalót (na meg jegyet) is tudtam venni indulás előtt.

Viszonylag gyorsan, 1:19 alatt odaértünk Fonyódra, ahonnan még fél órám volt 35 km megtételére. Természetesen erre emberfeletti teljesítményre lenne szükség, késtem is egy órát. Amint odaértem, találkoztam vendéglátóimmal, akik autóban ülve mutatták az utat Gyenesdiás felé. Aznap 171 km-t tekertem le, jól el is fáradtam. Szerencsére lezuhanyozhattam, mielőtt elmentünk volna Keszthelyre "várost nézni". Igazi felüdülés volt frissen tusoltan, száraz ruhában lenni.

Az este további részein elmentünk a Keszthelyi mólóra, majd egy helyi lokálban ettünk egy kis "Steak-burgonyát" (ezt Baranyában úgy ismerik, mint fűszeres krumpli). Ezek után a Tescóban bevásároltunk egy kis alkoholtartalmú italt, az este további részeiben kultúrált italfogyasztás mellett beszélgettünk és televíziót néztünk. Éjfél körül még megnéztem az időjárás-jelentést, majd félholtan zuhantam az ágyba.

Pénteken 9 körül ébredtem, majd összeakoltam a nagy Balaton-kerülésre. Finom reggeli után még beszélgettünk, majd 11:20 körül útnak indultam. 11:40 körül teljesen váratlanul találkoztam a barátnőmmel Keszthelyen. Elkísértem őt, és édesanyját a szállásukra, majd 2 óra körül elindultam a Balaton déli partján. Gondoltam, ameddig eljutok, eljutok, és majd kiveszek egy szobát. Nem jutottam el odáig...

Folytatás errefelé