Kundenzátor

Folytatom Dél-Dunántúli kalandjaim, az első részt itt olvashatod. Ott tartottam, hogy délután kettőkor elindultam végig a Balaton déli partján a messziségbe. Gondoltam eltekerek Akár Siófokig is, amíg besötétedik. Ez egy ideális túra (lett volna): nyugis kerékpárutak, sík déli part, a Nap nem süt a szemembe. (Lett volna.)

Az első kilóméterek itt is könnyedén mentek, a fák között kanyargó árnyékos kerékpárúton mindig könnyű haladni. A Zala folyónál megálltam kicsit pihenni, egyrészt azért, mert megnéztem a régi Zala-hidat, másrészt görcsölni kezdett a  hasam. Lefeküdtem negyed órára egy fa tövébe, majd folytattam utamat. Nemsokára beértem a lakott területre, később már kezdtem azt érezni, mint általában a Balaton déli partján: a véget nem érő utak egymást érik. Semmi változatosság, csak nyaralók mindenfelé. Persze ez is csak addig fog tartani, amíg megszokom...

Két óra alatt elértem Fonyódra, ahol megálltam a kikötőnél, és ettem egy lángost. Finom, nagy, fokhagymás, tejfölös, sajtos, sós lángost. Ejj, de rég ettem ilyen finomat. Leöblítettem egy kis szódavízzel, körülnéztem a mólónál, majd némi pihenés után folytattam utamat. Amint elérkeztem Fonyódligetre, az idő rögtön "elromlott". Beborult az ég, és hatalmas szélvihar alakult ki. Hopp, fél nappal korábban jött a hidegfront... Balatonboglárhoz elérkezve már azt sem tudtam, hogy merről fúj a szél, de abban biztos voltam, hogy a jóisten rossz játékot űz velem. Felhívtam Régert barátomat, hogy nézze már meg a MÁV menetrendet, hogy mikor megy a környékről Pécsre vonat. Szerencsém volt, fél óra múlva indult. Nem volt kérdés, hogy felszálljak-e, ugyanis szélben-esőben nem tudom folytatni az utam. Vége, idén nincs Balatonkerülés.

Vettem jegyet, innivalót, és vártam a vonatra. Mikor megjött, feltettem rá a kerékpárt, de tudtam, hogy Fonyódon át kell szállni, úgyhogy nem rendezkedtem be nagyon. Fonyódon aztán még tuvábbi perceket kellett várni a vonatra, ott már olyan szél fújt, hogy engem odébblökött. Fellszálltam a vonatra, azt hittem megmenekültem. Tévedtem.

Jött a kalauz, átadtam neki a diák- illetve kerékpárjegyeket. Megvakarta kopaszodó fejét, majd annyit kérdezett: "...és a kerékpár most itt van?" Majdnem azt válaszoltam, hogy "Nem, ő a jövő héten jön, de Budapest felé." (Hülye kérdésre rákontrázott választ...)
Elmagyarázta, hogy Kaposvár és Dombóvár között pótlóbuszok szállítják az UTASOKAT. Még csak véletlenül sem kerékpárokat. (Na bakker, már csak ez hiányzott, este a viharban tekerjek egy Kaposvár-Dombóvár távot, mi az nekem?!)
Szerencsére a világ egyik legjobb kalauzával volt dolgom. Miután megkínáltam egy kis Keszthelyen feltankolt muffinnal, készségesen segítségemre sietett ez ügyben. Megkérdezte az egyik busz sofőrjét, hogy berakhatnám-e a csomagtartóba a biciklim. Természetesen berakhattam, sőt! Akkora hely volt a csomagtartóban, hogy állva befért, de még rá is ülhettem volna. Dombóvárra átsüvítettünk pár perc alatt, majd kihasználtam a lehetőséget.

Kihasználtam, hogy Tolna Megyében még sosem kerékpároztam: a busztól a vonatig két keréken mentem. Így már elmondhatom, hogy Baranya, Tolna, Somogy, Zala, Veszprém és Bács-Kiskun megyékben már kerekeztem...

Innentől az út hazáig egy kicsit volt csak rázós: majdnem ütköztünk egy másik vonattal, majd nem tudtam hazavinni kocsival a biciklit. Teljesen átlagos hazaút. (Bocs a fogalmazástért, de már novemer van, kicsit nehézkes így távolból írni a dolgokról. De legalább befejeztem!)

Hazaértem, sajnos idő előtt, de két nap kalandon vagyok túl. Összegzés.

Csütörtök hajnali három órakor terveztem indulni. Terveztem még azt is, hogy kialszom magam előtte, de vagy nem tudtam aludni, vagy eszembe jutott valami elintéznivaló. Szokásos nyaralás előtti pánikroham, megfűszerezve azzal, hogy még egyéb pótalkatrészeket pakoltam, a kerékpár műszaki problémáit elhárítani. Felkészültem defektre, fék, váltó, és egyéb kisebb hibákra, esőre, és minden féle előre nem látható dolgokra.

Kora reggel 2:45-kor keltem, még épp időben ahhoz, hogy felöltözzek, mentálisan felébredjek, és rákészüljek a sötétben való kerekezéshez. Bekészítettem 1 liter italt, mert gondoltam, hogy 6 óráig az Ormánságban biztos nem találok boltot. Rögzítettem a hátizsákomat a csomagtartón, feltettem az első lámpát (mely a felhelyezés következtében eltörött, de egy kis szigetelőszalag megoldotta a problémát...), az első villogót, majd a hátsó villogót. Felvettem a láthatósági mellényt, majd elindultam az ismeretlenbe.

3:19-kor indultam hivatalosan, az első kilóméterek könnyen mentek, a kerékpár tökéletes volt, tartottam a 25 km/h-s átlagsebességet. Éjjel a legkönnyebb tekerni. Sehol egy autó, csak néhol 1-2 róka, őz, meg egyéb állat. Viszont ami a legnehezebb volt, és nem készültem fel rá, az a 13°C-s hőmérséklet. Ehez még jött egy kis szembeszél, és ez a kettő olyan ütős kombinációt hozott létre, hogy azt hittem, megfagyok. Sellyén elnéztem egy kereszteződést, ez miatt 12 km-es kerülővel mentem Szigetvárig. Napkeltéig már 40 km-t haladtam, majd szép lassan elkezdett emelkedni a hőmérséklet. Kishitűen már azt hittem, hogy megmenekültem, de még koránt sem volt vége a megpróbáltatásoknak. A 12 km-es kitérő pont jó volt azon célból, hogy kikerültem Szigetvár belvárosát, és így egyből rákanyarodhattam a megfelelő mellékútra.

Az első pofon Szigetvár után ért: olyan dombokkal találkoztam, amelyeken autókat láttam lefulladni. Kerékpárral sem volt könnyebb a dolog, egyre többször kellett megállnom ivóvizet vételezni. Sajnálatos módon egyre nehezebben ment minden, már szinte feladtam a harcot, legszívesebben hazamantem volna. Pár km-re Kadarkúttól megtaláltam a probléma okát: elpattant az egyik küllő a hátsó keréken, és a fék állandóan ráfogott a kerékre. Kiakasztottam a féket (és onnan elég könnyen ment minden), de tudtam, hogy fék és küllő nélkül nem túl mókás a dolog. Bár nem terveztem, hogy betérek Kaposvárra, mégis be kellett mennem, keresni egy kerékpárszervízt, ahol befűznek egy küllőt. Ádám nevű kaposvári lokalizáltságú kerékpáros-villamosmérnök ismerősöm elnavigált egy boltba, ahol lehet, hogy segítenek majd.

Meg is érkeztem Kaposvárra, megtaláltam a boltot, de ott az eladó nő a képembe vigyorgott, és közölte, hogy nem fogok sehol sem találni olyan szerelőt, aki most azonnal megcsinálja nekem, talán 1-2 napos határidővel vállalják máshol. Szerencsére épp akkor jött be a boltvezető, aki érdeklődést mutatott a problémám felé. Kiderült, hogy kedden volt Harkányban, és így szolidaritását kifejezendő, megígérte, hogy az ebédszünete után megcsinálja a kerékpáromat. Felgyorsultak a dolgok, keszthelyi(?) vendéglátómmal megbeszéltem egy fél 5-ös találkozást Keszthelyen, én meg egy rossz bringával állok Kaposváron. Barátnőmet megkértem, nézzen vonatot Kaposvár és Fonyód között, és úgy döntöttem, hogy 14:41-es vonattal utazom tovább. Telt-múlt az idő, a kerékpárom immáron darabokban állt egy szervízben, és már alig volt időm a vonat indulásáig. 14:25-kor végeztünk a kerékpárral, és 1500 forint fizetése mellett indulhattam tovább utamra. mire felpakoltam újból, már csak 10 percem volt elérni a vonatot. 10 perc egy olyan városban, ahol még soha sem voltam... A meglodás kézenfekvő volt. Bekapcsoltam a GPS-t, és tapostam a pedálokat ahogy tudtam. A navigáció pontos volt, 5 perc alatt kiértem az állomásra, még újságot és innivalót (na meg jegyet) is tudtam venni indulás előtt.

Viszonylag gyorsan, 1:19 alatt odaértünk Fonyódra, ahonnan még fél órám volt 35 km megtételére. Természetesen erre emberfeletti teljesítményre lenne szükség, késtem is egy órát. Amint odaértem, találkoztam vendéglátóimmal, akik autóban ülve mutatták az utat Gyenesdiás felé. Aznap 171 km-t tekertem le, jól el is fáradtam. Szerencsére lezuhanyozhattam, mielőtt elmentünk volna Keszthelyre "várost nézni". Igazi felüdülés volt frissen tusoltan, száraz ruhában lenni.

Az este további részein elmentünk a Keszthelyi mólóra, majd egy helyi lokálban ettünk egy kis "Steak-burgonyát" (ezt Baranyában úgy ismerik, mint fűszeres krumpli). Ezek után a Tescóban bevásároltunk egy kis alkoholtartalmú italt, az este további részeiben kultúrált italfogyasztás mellett beszélgettünk és televíziót néztünk. Éjfél körül még megnéztem az időjárás-jelentést, majd félholtan zuhantam az ágyba.

Pénteken 9 körül ébredtem, majd összeakoltam a nagy Balaton-kerülésre. Finom reggeli után még beszélgettünk, majd 11:20 körül útnak indultam. 11:40 körül teljesen váratlanul találkoztam a barátnőmmel Keszthelyen. Elkísértem őt, és édesanyját a szállásukra, majd 2 óra körül elindultam a Balaton déli partján. Gondoltam, ameddig eljutok, eljutok, és majd kiveszek egy szobát. Nem jutottam el odáig...

Folytatás errefelé