Szombat | 2010.12.11. 16:11 | írta: kundavid |
A mai nap egy különösen mély pontja az életemnek. Ma van december 11, édesanyám, illetve Fischer tanár úr születésnapja. De nem ez a lényeg. Mármint de ez, de már én sem értem. Annyira lapos, unalmas volt a nap, hogy az már definiálhatatlan.
Mindenesetre nem menthetetlen a nap, ugyanis este színházba megyek a barátnőmmel, úgyhogy (ha megfelelő lesz a színdarab: Francia rúdugrás), még lehet, hogy jól sül el minden... Addig had meséljek el egy kedves történetet:
2010. december 7-én, kedden ZH-t írtam Elektromágneses Összeférhetőségből. A tanárom, egy Műegyetemet végzett 50 éves fószer, aki még nyáron is 5 pulóverben tanít, mivel állítólag "fázik". ZH írás elején már midenki tudta: azoknak fog jobban sikerülni a dolgozat, akik hátul ülnek. Mindenki előre betöltötte a puskáját, én is. Mikor megkezdődött az írás, a tanár úr egy keresztrejtvényt kért tőlünk, hogy addig elfoglalja magát...
Rendes tanár, az első ZH-n elöl ültem, és hallottam, ahogy megjegyzi halkan: "Hogy lehet ilyen lassan másolni?!"
Mikor felállt, mert befejezett egy rejtvényt, az egész teremben rögtön mindenki elteette a puskáját, és akkora hangzavar támadt ezen papírcsörgéstől, hogy mindenki elkezdett röhögni. Erre a tanár csak annyit mondott: "Áhh, nem is gondoltam volna, hogy puskáznak..."
| Szólj hozzá! | pécs puska színház egyetem dolgozat |
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
