Kundenzátor

A Manchester United hívei számára 1958. február 6. - mindig is az együttes történetének legszomorúbb napja lesz, hiszen akkor tört ketté – képletesen és szó szerint is – a csapat egyik legtehetségesebb generációjának sikersorozata. Ezen a napon huszonhárom ember lelte halálát egy tragikus repülőgép-szerencsétlenségben, Münchenben.

Egy BEK-meccsről hazafelé tartva a csapat repülőgépe leszállt Münchenben üzemanyagot vételezni, de a kifutópálya olyan jeges volt, hogy nem sikerült a felszállás. A repülőgép megcsúszott, átszakított egy kerítést és közel 200 km/órás sebességgel egy használaton kívüli házba csapódott, majd kigyulladt. Huszonegy ember azonnal szörnyet halt a repülőn, a repülőgép pilótája, Kenneth Rayment néhány héttel később belehalt sérüléseibe, míg Duncan Edwards - egyike a csapat játékosainak - tizenöt nappal utána adta fel az életért folytatott reménytelen küzdelme.

A repülőgépen 38-an utaztak: a játékosok, edzők, újságírók és egyéb kísérők. Roger Byrne csapatkapitány (28), Eddie Colman (21), Mark Jones (24), David Pegg (22), Tommy Taylor (26), Geoff Bent (25), Liam Whelan (22) és Duncan Edwards (21) mind meghaltak, illetve további három United-alkalmazott, a titkár, Walter Crickmer, a szakmai stábból pedig Tom Curry és Bert Whalley veszett oda.

A baleset után Harry Gregg kapus eszmélt a leggyorsabban és félvén, hogy a roncs felrobbanhat, biztonságos helyre vitte Bobby Charltont és Dennis Violletet. Több túlélő nem térhetett vissza a pályára, mivel súlyos sérüléseket szereztek. Az orvosok Matt Busby vezetőedző túlélésére szinte semmi esélyt nem adtak, élet és halál között lebeget, és már kétszer is feladták neki az utolsó kenetet, a mester azonban csodával határos módon felépült és körülbelül két hónap után folytatta munkáját.

A tragédia híre

Ronnie Cope, egykori játékos
"A feleségem ötlete volt, hogy menjek el vásárolni és így próbáljam kiverni a fejemből a csalódottságot, amiért nem mehettem a csapattal Belgrádba. Amikor a városközpontban voltunk, hallottam egy embert, azt kiabálta, hogy 'Repülőgép-szerencsétlenség! Repülőgép-szerencsétlenség!' Először nem is figyeltem rá különösebben. Aztán egyszer csak, amikor sétáltunk az utcán... El sem hiszem mi történt a következő pillanatokban... Egy idős hölgy sétált a busz előtt, majd megölték. Zavart lettem, de el kellett vinnem a két gyermekem a helyszínről, amit meg is tettem. Ekkor láttam meg a plakátot - 'A Manchester United repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett'. Amikor hazaértem, a szomszédom mesélte, mi történt. Sokáig tartott, amíg túltettem magam rajta. Geoff Bent közel lakott hozzánk. Sokszor jártunk össze a feleségeinkkel együtt, de a baleset után nem tudtam meglátogatni Geoff feleségét, mert az ő férje ült helyettem a repülőn, így végül ő is elhunyt."

Pokolból a mennybe

Amíg Matt Busby Münchenben a kórházban feküdt, Jimmy Murphynek kellett a csapat irányítását ellátni. A másodedző azért élte túl a tragédiát, mert a walesi válogatott szövetési kapitányaként elfoglaltsága miatt nem utazott Belgrádba.

Mindössze 13 nappal a tragédia után a csapat az Old Traffordon teltház előtt (59.848 néző) fogadta a Sheffield Wednesday csapatát az FA kupa ötödik fordulójában. A stadionon kívül is ezrek voltak a meccs idején. A klub elnöke a csapat programfüzetén keresztül üzent a szurkolóknak és a világnak, ami végtelenül egyszerű, de hatásos volt: "Habár a halottjainkat gyászoljuk és a sebesülteket ápoljuk, hisszük, hogy még jönnek szép idők számunkra is... a Manchester United ismét ragyogni fog!"

A másodedző még a mérkőzés reggelén sem tudta, hogy milyen összeállításban játszik majd a csapat. Murphynek napok alatt kellett csapatot csinálnia. Ez csak a Man United játékosaiból természetesen lehetetlen lett volna, ezért kérte többi angol klub segítségét. A MU két müncheni túlélővel (Harald Greggel és Billy Foulkesszal) a kezdőben, a Sheffield Wednesdayt fogadta az FA-kupa ötödik fordulójában, az Old Traffordon. 3-0-ra nyert.

Egy túlélő története

Sir Bobby Charlton túlélte a katasztrófát és a világ egyik legjobb futballistájává vált. Világbajnokságot, Aranylabdát nyert, klubszinten pedig mindent. Exkluzív interjút adott a manutd.com-nak a tragédiáról, kezdve a jugoszláviai meccstől...

A Red Star Belgrád elleni találkozók nagyon szorosra sikerültek. Csak egygólos előnyünk volt a hazai találkozó után, ami elég furcsa volt, hiszen a meccset mi irányítottuk. Biztosak voltunk abban, hogy nyerhetünk, de olyan jó játékosaik voltak, mint Sekularac és Kostic, aki ráadásul szabadrúgásból gólt is szerzett. Készen álltunk a találkozóra, mivel már addig is kemény meccseken voltunk túl. Viszont, amikor mi kaptuk a Red Start, akkor az teljesen új kihívás volt, mert előtte még sosem játszottunk olyan csapattal, amely a világ azon részéről jött. Hatékonyan futballoztak és a közönségük fantasztikus volt. Jól felkészültünk a visszavágóra, és már 3-0-ra vezettünk az első félóra után Európa egyik legjobb csapata ellen, ami szinte már a negyeddöntőt jelentette számunkra. A pálya rossz minőségű volt, mély és havas, valamint jeges a felszíne, ami miatt a labda furcsán pattogott. Viszont az átlövéseknek kedvezett. Miután elkezdtük a dolgokat könnyedebben venni, jöttek a problémák. Úgy gondolom, még nem voltunk elég tapasztaltak, az európai találkozók még újak voltak számunkra. Otthon sosem vesztettük el a háromgólos előnyünket. Akkor azonban öt perccel a mérkőzés vége előtt kiegyenlítettek, de szerencsére a bíró egyszer csak lefújta a meccset és továbbjutottunk. Fantasztikus volt.