Kundenzátor

Az egész sztori még valamikor január közepén kezdődött, mikor apám megkért, hogy február 25-én és 26-án érjek rá. Precíz ember lévén, felvéstem a dátumokat a telefonom naptárába, így emlékeztem rá, a hétvégén pedig beteljesült a jóslat.

Mint ahogy megszokhattátok, szokványos vidéki ember lévén a MSZ előírásainak megfelelően, átlagosan és unalmasan telnek napjaim. Nem kell nagy dologra gondolni.

Történt ugyanis még anno a 70-es években, hogy apám elkezdett judózni. Egészen 1989-ig foglalkozott a sportággal, nagyjából akkor hagyott fel vele, amikor megszülettem, és anyámmal családot alapított. 2004-2005 körül azonban edzőként segíti az egyik siklósi szakosztály működését. Sportolóként és edzőként is sok versenyen vett részt, épp itt volt az idő, hogy a beremendi szakosztállyal közösen a siklósi sportcsarnokban megrendezzenek egy versenyt. Ebben kellett segítenem.

Pénteken annyi volt a feladat, hogy este - miután véget értek az edzések - ki kellett alakítani a versenykörülményeket. Összegyűltünk kb. 20-an, hogy berendezzük a létesítményt. Nem volt nagy feladat, csupán 100 judoszőnyeget kellett lefektetni megfelelő sorrendben, megfelelő kialakítással, megfelelő színkóddal. Utána a pár asztal - rengeteg szék már tényleg nem volt nehéz feladat. Estére kész, holnap reggel fél nyolckor kezdődik a rendezvény, de nekem csak 10-re kell megjelennem.

Azért nem kellett korán érkeznem, mert maga a verseny 10 óra körül kezdődik, és a lebonyolításában kellett részt vennem - időmérőként. Mivel én vagyok a család fekete báránya ilyen szempontból, az első kérdésem az volt, hogy "Miért? Kell időt mérni?!" Az egész sportról annyit tudok, amit kipróbáltam: tudok esni, meg "le tudok vinni" egy lassú játékost. Mondjuk egy reumás lajhárt.

Annyira nem értek ehhez a sporthoz, hogy arra még kifejezés sincs. A verseny napján az ottaniak próbálták elmagyarázni a sport szabályait, a verseny lebonyolításának meneteit, és az időmérés mikéntjét, de valamilyen oknál fogva nem engedte be a tudatom az információkat. Mivel az időmérés egyébként is "multitasking" módszer alapján működik (egyszerre két stopperrel), inkább kértem más (bármi más) feladatot. Kaptam. Én lettem az éremfelelős.

Ez a feladatkör azzal járt, hogy minimális adminisztráció után csak az érmeket kellett adagolnom. Mivel a különböző kategóriák folyamatosan, egymás után következtek, éremosztás is volt dögivel. Viszont amíg le nem ment az első kategória, illetve két éremosztás között várakoztam, addig én is élvezhettem a sport látványát.

Furcsa volt. Sokan voltak, kb. 250 induló volt. Jöttek minden irányból: Pécs, Mohács, Beremend, Barcs, Nagykanizsa, stb. de jöttek még Horvátországból is. Habár láttam pár ismerős arcot, szinte teljesen idegen volt számomra az egész verseny.

Várakozás közben ért a legnagyobb sokk. A versenynek megadtam a tiszteletet,  világoskék ingemben, és a barátnőmtől kapott gyönyörű kék nyakkendőben vettem részt az eseményeken. Viszont a verseny tényleges kezdete előtt az egyik versenybíró észrevette, hogy otthon felejtette a nyakkendőjét. Mivel a bíráskodáshoz kötelező a nyakkendő, így kérnie kellett valakitől. Az egyetlen nyakkendőstől. Tőlem...

Mivel most tette volna le a bírói vizsgát, így számára létkérdés volt a nyakkendő léte, így kölcsönadtam neki. Nyakkendő nélkül pedig ingben meglehetősen idiótán éreztem magam. Nem láttam más kiutat: felhívtam a barátnőmet, aki kb. 50 méterre lakik a sportcsarnoktól, és megkértem, hogy hozzon nekem egy nyakkendőt. Kaptam is egy szép kék-arany színösszeállítású kendőt, de mégsem volt az igazi. Hiányzott a sajátom.

A verseny további részével nem volt probléma, most már csak a személyiségi jogaim vannak bajban, ugyanis 50-60 házi videofelvételen látszódom. Az idő előrehaladtával jöttek az egyre idősebb korosztályok. A végén már elég komoly meccseket is láttam, de a legmeglepőbb eseményeket mégis az ifi lány mérkőzések tartogatták a számomra. Úgy tépték-marták-judózták egymást a lányok, ahogy még a férfi kategóriában sem láthattuk. A legtöbb sérüléseket is a lányok szedték össze a verseny folyamán: vér fröccsent, ízület húzódott, szem lilult. Kegyetlen.

Mindenesetre szép sportág ez, és meglehetősen összetett: el is határoztam, hogy még a belátható jövőben megismerkedem a szabályokkal, hogy legközelebb már én is megértsem, mi folyik itt...