Mostanság kissé el vagyok havazva - és már önmagamhoz mérten is keveset blogoltam, de most úgy gondoltam, hogy egy gigantikus cikkben elevenítem fel, hogy mi történt velem az elmúlt héten. Péntek, 11 óra - nagyjából itt kezdeném, ez pontosan egy héttel ezelőtt volt.

Március 25, péntek.

11 óra éppen elmúlt, mikor elindultam letusolni. Sietnem kellett, mert úgy terveztem, hogy a 11:45-ös busszal bemegyek Pécsre. A kor elvárásainak megfelelően még sikerült megborotválkoznom is, és még időben elértem a buszomat. Három okból mentem be Pécsre: befizetni a telefonszámlát, Fürge Diákhoz beregisztrálni és a barátnőmmel hazajönni busszal.

A telefon befizetése megtörtént, habár Réka felhívott, hogy mégsem megy ma haza, ezért dőlt az egész délutáni programom. Azért nem akart hazajönni velem, mert édesanyjával akart színházba menni este, és ezért már feleslegesnek érezte a hazamenetelt. Gondoltam leszek annyira rugalmas, hogy megvárom, és találkozunk Pécsen. Amíg Ő egy utazáskiállításon volt, én megpróbáltam felkeresni a Fürge Diák irodáját (amit nem találtam, még a GPS sem találta meg nekem).

Egy röpke háromnegyed órás várakozást követően találkoztam Rékával, majd egy gyors üdítővadászat után elmentünk az albérletébe, majd rendeltünk egy pizzát. Sikeresen megjött, habár amíg eszegettünk, az édesanyja röviden tájékoztatta, hogy betegség miatt nem tud részt venni a színházi előadáson. Hoppá.

17:30 körül rövid kupaktanácsot követően arra jutottunk, hogy én megyek el vele az előadásra, mely egyébként 19:00-kor kezdődött volna. Gyorsan magamhoz vettem némi pénzt, és elmentem inget és nyakkendőt vadászni. Amíg én elvoltam a belvárosban, addig Réka is felkészült, és meg addig átöltöztem, és a belvárosban találkoztunk újból. Az előadás 3 órás, 2 felvonásos zsidó-náci-lengyel zenés előadás volt, egész jó volt (A címe Gettó). Este fél 12-kor értünk vissza az albérletbe, ott is aludtam, mivel ilyenkor már esélytelen buszt találni hazafelé.

Március 26, szombat.

Reggel már fene sem emlékszik arra, hogy mikor keltünk, az viszont bizonyos volt, hogy elértük a 9:30-as siklósi buszt, és időben hazaértünk. Én délelőtt még elvittem a kerékpáromat a Szinyei Kerékpárüzletbe, ahol nagyon szakszerű ellátást kapott a gépezet, és egy új pedált is kapott. A nap további részében már nem csináltam semmi említésre méltót. Este viszont sikerült innom egy csésze kávét, mert elég fáradtnak éreztem magam 8 óra körül, viszont ez később visszaütött: csak fél 5-kor sikerült elaludnom.

Március 27, vasárnap.

Mivel későn aludtam el - későn is keltem, sikerült 11 óráig aludni. Rövid ebéd után kitakarítottam az autót, majd gyorsan be kellett sietnem Pécsre, ahol ott voltam egészen estig. Részleteket sajnos nem közölhetek, mivel államtitoknak lett minősítve, és legalább 1000 évig titkosítva lesz. A hazafelé vezető buszon találkoztam Vida Noémivel, akit már legalább azóta nem láttam, hogy elballagtunk a gimnáziumból.

Este sikeresen felidegesítettem magam azon, hogy a PMMK-t átnevezték Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karrá. Képzelt levelem a dékánhoz.

Március 28, hétfő.

A vasárnapi pécsi látogatásom miatt úgy döntöttem, hogy hétfőn rövid szabadságot veszek ki. Ez abban merült ki, hogy nem mentem be az iskolába, helyette aludtam 9-ig, összepakoltam a szobámat, főztem egy jó csípős lecsót, kitakarítottam a konyhát, majd a délutánt online matek korrepetálással töltöttem. Estefelé még mindig a szupertitkos projektemet csináltam, egyre kevesebb sikerrel.

Március 29, kedd.

Egész napi programom az volt, hogy délután fél 6-kor állásinterjú volt Pécsen. De inkább kezdem elölről.

Kedd, szitáló napsütés, helyenként beborult 18-20 fok. Tökéletes nap arra, hogy ki se mozduljunk. Dél körül végre megérkezett a postás, aki meghozta a speciális T320-as WC ülőkénket. (Aki nem értené: pár nappal ezelőtt megrepedt a WC ülőkénk. Mivel speciális, bidés toalettünk van, a legolcsóbb ülőke is csak 50.000 forintba került volna, ám voltam olyan okos, és a nagykereskedőtől vásárolunk alkatrész olcsóbban)

Délután 4-kor elindultam egy hosszú buszozásra, hogy aztán Pécsen valami internetes munkáról végighallgassak egy hosszú, unalmas és téveszmékkel telenyomott előadást. Ezt most inkább nem részletezném, de aki teheti, kerülje el a SiteTalk nevű honlapot.

Március 30, szerda.

Délelőtt bementem az egyetemre, de nem voltam ott sokáig, mert siettem vissza Siklósra, mert délután 1-kor jelenésem volt a bíróságon.

Ha szerda, akkor bíróság, mondhatnám lassan, hiszen a Gámán Kft-vel kapcsolatban mindig ilyenkor kell menni a bíróságra. A részleteket a perről majd április 6-án, szerdán fogom megírni, mivel majd akkor lesz a következő tárgyalás (de röviden: egy 100 forintos parkolócetli hiánya miatt perlik anyámat 100 ezerre).

Este sikeresen bebikáztam a barátnőmék autóját, melynek akkumulátora annyira lemerült, hogy életjelet sem adott magáról.

Március 31, csütörtök.

Pihi, pakolás, főzés, pihi. A hét első fele izgalmasabban telt.
Csütörtökön kapott a blog egy új funkciót: mostantól - egyenlőre még csak a kezdőoldalt - lehet Schmitt Pál módban olvasni. Ámen.