Gyermekeim, tegnap éjfél körül lett vége életem leghosszabb napjának. Mint ahogy azt már korábban megírtam, a Bosch által szervezett III. Elektromobil Versenyen vettem részt, (egyenlőre még) csak megfigyelőként.

Az egész történet még pénteken, reggel 7 körül kezdődött, ugyanis az igazi szombatom akkor kezdődött. Mivel úgy döntöttem, hogy mielőtt még elindulnék Pécsre, kimegyek egy kicsit a szőlőbe dolgozni.Kicsit korábban végeztem a tervezettnél, sikerült jó időben hazaérkeznem, rengeteg időm volt a felkészülésre. Miután Wikipédián utánanéztem pár adatnak Miskolcról, lezuhanyoztam és összepakoltam. Mivel nem láttam értelmét, hogy bemenjek a deles busszal, még volt további 5 órám a következő busz indulásáig. Az időt önnön szórakoztatásomra fordíthattam: főztem, mosogattam, pakoltam, takarítottam. Persze ezek lényegtelen információk a szombatot tekintve, a lényeg, hogy - mivel hajnali kettő órakor indul a különjárati busz Miskolcra, az egyetem elöl - minden lehetséges buszjáraton az utolsó járattal kellett utaznom. Így kellett elindulnom már 5 órakor, és az este további részét Pécsen töltenem. Csöveztem pár órát a Boszorkány úti kollégium aulájában, de sikeresen felszálltam a miskolci buszra.

Egy szinte vadonatúj "Irisbus"-szal utaztunk, mely kb. 50 fős, 26-an kényelmesen elfértünk a fedélzeten. Pécset dél felé hagytuk el, hogy felhajthassunk a vadonatúj M60-as pályára. Nagyjából 45 percig bírtam az utazást, a monoton motorhang, a nyílegyenes autópálya nem adott más választást: Elaludtam. Igazából nem nevezhetném alvásnak, mert semmilyen pihentető szerepe nem volt, de legalább eszméletlen voltam, így gyorsan eltelt az a 2-3 óra, amíg felértünk Budapestre. A sofőrök úgy döntöttek, hogy nem az M0-s körgyűrűn megyünk tovább Miskolc felé, hanem keresztülhajtunk a városon. Ez számomra azért volt furcsa, mert korábbi életszínteremen mentünk keresztül: Dél-Buda, 11.kerület, majd elmentünk a régi kollégiumom mellett (!). Kifelé ahogy elhagytuk a fővárost, megálltunk egy gyors pihenőre. Itt volt egy benzinkút, de sajnos a toalett fertőtlenítés miatt zárva tartott, úgyhogy nem volt jó választás. Sofőrcsere után indultunk is tovább, és szinte rekordsebességgel, fél 8-ra meg is érkeztünk a futam helyszínére.

"Fúrós Futam"

Mikor megérkeztem a helyszínre, még csak annyit tudtam az egészről, hogy villamos meghajtású autók versenye lesz. Ez így nem volt teljesen igaz: a meghajtásról 6 darab Bosch PSR 18 LI-2 fúrógép gondoskodik!

A Robert Bosch Power Tool Kft. által meghirdetett verseny az év egyik legérdekesebb és legtöbb izgalmat ígérő programja lesz, amelyen a hazai és külföldi mérnökhallgatók saját tervezésű járgányokkal állnak rajthoz. De még milyenekkel! A mobilokat 6-6 Bosch fúrógép hajtja majd, amivel akár 40-50 kilométer/órás sebességet is elérhetnek a leggyorsabb versenyzők. [Borsod Online]

Mivel egy órával a verseny kezdete előtt érkeztünk, megleshettük a "bemelegítő" köröket is: a verseny előtt néhány csapat még az utolsó beállítások és apró simítások érdekében mehettek pár kört a pályán. Persze ez az előzetes gyakorlás a pilóták számára sokat jelenthet a verseny kimenetelében.

A csarnokban meglestük a PTE csapatát is, a "Pollosch" nevű team reggel még nagyban szerelte a féklámpát a 110-es rajtszámú gépre (amire egyébként nem is volt szükség). Fél 9-kor a versenyt megnyitotta a két műsorvezető: Szekeres Nóra és Szujó Zoltán, majd a Bosch igazgatójának és Miskolc város alpolgármesterének beszéde után megkezdődhettek a kvalifikációk. Az idei "száguldásra" 130 csapat jelentkezett egy-egy elektromobillal, de közülük csak 69-et talált alkalmasnak a zsűri a versenyen való részvételre. A sok jelentkező miatt így selejtezőket kellett tartani.

A verseny nem véletlenül, hasonlított a F1-es futamokra. Egy futam 9 perces, aki ezen felül teljesít, automatikusan kiesik. A rajt előtt felsorakoznak az üres autók, kiszerelik belőlük a fúrógépeket, majd az egész csapat a járművektől 5-6 méterre várakoznak az indulásra. Ahogy kialszik a piros lámpa, a csapattagok megrohamozzák a saját autójukat, a pilóta beszáll, becsatolja magát, addig a többiek beszerelik a fúrógépeket. Amikor elkészülnek a beszereléssel, indulhat is az autó. Fontos, hogy gyorsan szereljék be a fúrógépeket, mert egy-egy gyors beszerelés értékes másodperceket jelenthet a körözgetésnél. A kvalifikációs futamokon 5 kört, a közép- és döntő futamokon 6 kört kell megtenni a korábban említett 9 percen belül. A futamon egy alkalommal kötelező a kiállás: a boxutcában akkucsere történik ilyenkor. A kvalifikáción a 32 leggyorsabb köridőt elérő csapat jut tovább. Egy futamon 3 vagy 4 csapat indulhat (több autó nem fér el a rajtvonalon).

Az első kvalifikációs futam előtt meglehetősen jó helyet sikerült szereznem, közvetlenül a pálya szélénél, a rajtvonal környékén, a kommentátorállás tövében, a pomponlányok mellett. Ez utóbbi egyáltalán nem pozitívum, sőt. Minden egyes futam előtt előadtak nekünk egy sablonos, unalmas, végletekig ismétlődő produkciót, és mivel volt 40-50 futam, már a végén meg is tanulhattuk a koreográfiát (mindig egy dalra táncoltak). Szujó Zoltán, aki egyébként végigkommentálta a futamokat, az egyik középdöntő után így konferálta le őket: "És most megtekinthettük a pomponlányok 3600 betanult koreográfiája közül egy kiválasztott produkciót", ezzel az odasózással nagyot nőtt a szememben.

A kvalifikációs futamok után volt egy rövidebb, kb. másfél órás szünet, amit arra fordítottam, hogy besétáltam Miskolc belvárosába, és kerítettem egy kis vacsorát a hazafelé útra. (Amit nem ettem meg, jelenleg a cikk írása közben fogyasztom...)

Kettő - fél három magasságában elkezdődtek a középdöntők, melyek már izgalmasabban teltek, ilyenkor már kiestek a lassú, lomha (unalmas) járművek... Az elődöntők már szinte extázisban teltek el, élvezet volt nézni őket. A döntő hozott izgalmakat bőven, de drámából sem volt hiány: a címvédő Csettegők autója kisodródott, és végül harmadik helyre ért csak be. A nyertes és a második helyezett is a Kecskeméti Főiskola csapata lett, harmadik és negyedik helyen Miskolci csapatok értek be. Egy kis érdekesség: A nyertes csapat autója az elődöntő folytán valamiféle fémdarabba belehajtott (rajzszög, WTF?), ami a hásó kerékbe fúródott - a döntő futamig nem volt idő kicserélni a kereket, így gyakorlatilag lyukas gumival nyerték meg a döntőt.

[A képen az egyik román csapat autója 83-as rajtszámmal látható. A  jobb lábával ad gázt, ballal fékez. A sofőr mellett jobb oldalt megfigyelhetőek a fúrógépek: három felfelé, három lefelé, a forgómozgásokat összegezve lánccal hajtja meg a hátsó tengelyt. Jobb kezénél látható kar egyfajta sebességváltó: a kar segítségével állítja a fúrógépek forgási sebességét. Sok csapat szerelt fel biciklikereket a járgányára: a kisebb gördülési ellenállás sokat jelenthet, ugyanis nem valami izmos a gép.]

A nap végén öt kategóriában hirdetik ki a győzteseket: Legjobb pilóta (leggyorsabb köridő), Leggyorsabb elektromobil (a verseny végső győztese), Legjobb műszaki megoldás (műszaki zsűri pontjai alapján), Legjobb design (közönségszavazat alapján), és a Bosch csoport legjobb elektromobilja. A végső győztesek jutalma egyhetes stuttgarti tanulmányút és értékes tárgynyeremények.

Az egész verseny olyan hatással volt ránk, hogy az ötlet dél körül megszületett: jövőre mi is építünk egy autót, estére már kész elképzeléseink voltak az elektromobil kialakításáról. Majd meglátjuk, mi fog kisülni belőle...

Hazafelé 6 körül indultunk, 11 körül meg is érkeztünk Pécsre. Visszafelé is autópályán jöttünk, így megkértem a sofőröket, hogy tegyenek ki az autópálya-lehajtótól nem messze, ugyanis közben riasztottam édesanyámat, hogy jöjjön be értem Pécsre.  Tanulva a péntek estéből, még egy éjszakát nem akartam csövezni...