Kundenzátor

Ma hajnalban (7:45) édesapám hívott telefonon, és sikeresen fel is ébresztett. Elmondta, hogy keljek fel, öltözzek, és menjek fel a hátsó kapubeállónkhoz. Nem tudtam mit szeretne, így fogtam magam, és megmásztam a dombot.

Tudni érdemes, hogy amikor a Járó Péter utcát aszfaltozták, a kamionok azon az úton mentek el, ahol nekünk a hátsó kapunk van. Az utca nevét nem tudom pontosan, de azt hiszem Tenkes utca. A lényeg az, hogy a kamionok alatt beszakadt egy helyen az út, és egy részen magával rántotta a betonozott kapubeállót is. Bejelentettük az önkormányzatnak, hogy valami pince van alatta, és bizonyára beszakadt.

Mikor félig felértem, már megismertem a gépek moraját, és felocsúdtam örömömben: "Felújítják az utat!". És így is volt. Feltörték a betont, az aszfaltot; felszedték az útalapot, és a zúzalékot. Úgy volt, hogy leásnak az út alatt, hogy megnézzék mi van alatta.

Már majdnem eljutottak az ásásig, mikor jött egy patkány főnök ember, és azt mondta, hogy a mi hibánk a szakadás, mivel rosszul betonoztunk és nem döngöltük le eléggé a beton alatt a talajt, ezért kimosta a víz. Próbáltam védeni magunkat, mindhiába. Én hiába mondtam, hogy ez biztos nem így történt, mert az alapját én magam ástam ki, és alatta olyan kemény agyagos talaj volt, hogy csákánnyal is alig tudtam fellazítani. Hajthatatlan. Mindenesetre nem tárták fel az út alatti részt. Visszadobálták a köveket, rábetonoztak.

Találkozunk 1 hónap múlva, amikor erretéved egy kamion. Akkor is a mi hibánk lesz.