Kundenzátor

Én kérek elnézést, hogy egy olyan országban szeretnék élni, ahol a száddal beszélhetsz is néha. Ahol a füleddel meghallhatod a sikítást; ahol nem kell többé a dögszagot vaníliaillatnak álcázni, s ahol látod a falat, amit lefejelsz. Egy olyan országban szeretnék élni, ahol a technós együtt táncol a rockerrel, ahol az emósok együtt szedik a virágot a gothosokkal. Ahol a politikusok nem aludni járnak a Parlamentbe, hanem felgyújtani azt! Ahol a rendőrség cickányokat fényképez a traffipaxszal, ahol a helyesírásba csak az köt bele, aki tud. Ahol a katonák a tankjaikból és F16-os vadászgépeikből kapát görbítenek, és a földművest sem hívják majd parasztnak. Ahol majd nem lesz az interneten mindenkinek hatalmas a pofája, ahol nem azért jelölsz meg valakit iwiw-en, hogy több ismerősöd legyek 10.000-nél. Ahol főműsoridőben nem egy idegbeteg család és a tüntetés váltják egymást. Ahol a skinhead megfogja a kis romagyerek kezét és játszani viszi a játszótérre. Ahol a buszmegállóban embereket is láthatnánk, nem csak parasztcsordát. Ahol mindenkinek lenne működő önkritikája, és ahol úgy érezném magamat, mintha egy országban élnék, nem pedig egy agyhalottakkal a dögtelepen. Ahol a tanárok sem azt tanítanák, hogy mennyi glikozitkötétes poliszacharid van a kutyámban, és végre nem babanyálízű lenne a szivárvány, amit a média a fejünk fölé varázsol. Ahol Uri Geller infrateleszkópokat javítana, nem pedig a kanalamat hajlítaná bele a pofámba. Ahol a gondolkodást díjaznák, nem a köbcentit. És ahol az emberek ereiben vér is folyna, nem csak kivipálinka. Ahol egy tehenet is jelöltethetnénk a Parlamentbe, hogy én is tudjak valami értelmesre szavazni. Ahol a magyar ember befejezné ezt az erőltetett rinyálást [...] [Antifaces]