Kundenzátor

Kedd az a nap, amit a legjobban és a legkevésbé vártam az egész évben. Azért vártam, mert ez az utolsó vizsganapom, és azért nem vártam, mert közgazdaságtan vizsga volt. A közgazdaságtan vizsga szóbeli, ezért tökéletesen ki kell öltözni, nyakkendő nélkül nem megy át az ember (Legalábbis nem túl könnyen). Egy sorstársam -Ádám- előző este fel is hívott, hogy nem tudnék-e neki is vinni egy nyakkendőt, mert nem hozott. Reggel odaadtam neki, felhúzta, bementünk vizsgázni. Rajta sajnos a nyaktekerészeti mellfekvenc sem segített, de én sikerrel vettem az elém gördített akadályokat. Átmentem.

Vizsga után Ádám elhívott egy sörre. A hangsúly azon volt, hogy EGY sörre; egyébként sem szeretem ezt az italt. Felmentünk hozzá, és előkerült egy kis házi barackpálinka és egy üveg Metaxa, melyek a sör elé lettek beütemezve. Nem tudom, hogy az átlagembernek milyen az átlagos keddi napja, de biztos nem olyan, hogy már délelőtt 11-kor részeg. (A post írója ezt még nem mesélte el a barátnőjének) Mikor kijózanodtam legalább egy olyan szintre, hogy összefüggően tudjak beszélni, felszálltam egy 21-es buszra, és bementem a belvárosba. Találkoztam Vicával is, akinek elmeséltem a napomat; ő csak annyit mondott, hogy feltűnően józan vagyok. Hazafelé a buszon zötykölődve kiszállt belőlem a maradék alkohol is, a nap további szakaszaiban tünetmentesen éltem átlagosabbnál átlagosabb életem.