Kundenzátor

Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat.
A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk!
Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne. - Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:

Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni.

Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:

Kedves Fiam!
Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a lánnyal, de azt sem mondom hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat. Üdv: Anyád.

Egy bizonyos Sahba Idelkhani (ez a fószer neve) öt éve ismert már egy Melody nevű lányt, amikor elkezdtek járni. Mindketten huszonévesek és Sydney-ben laknak. Bő három év elteltével a férfi úgy döntött, meg fogja kérni barátnője kezét, méghozzá egy XXI. századi férfihoz méltóan egy iPhone-játék segítségével. Ehhez először is készíttetett egy külön, személyre szabott alkalmazást egy szabadúszó programozóval, természetesen titokban (és kb. 300,000 Ft értékben).

Amikor az összes további hozzávalót előkészítette, a leánykérés reggelén feltöltötte barátnője telefonjára az alkalmazást, és csak annyit mondott a lánynak, hogy kövesse az utasításokat. Melody követte is a telefonján megjelenő útbaigazításokat, kezdve azzal, hogy vegyen magához néhány dolgot otthonról, többek között egy játékmackót, amit a férfi még három évvel korábban, kapcsolatuk kezdetén ajándékozott neki.

Amikor ez kész volt, a telefon felszólította Melody-t, hogy induljon útnak otthonról, és különböző rejtvényeket adott fel, amelyek megfejtésével a lány újabb és újabb állomásokra jutott el. Ezek az állomások Syndey városának olyan pontjai voltak, amelyek a pár életében fontos szerepet játszottak, vagy különösen romantikus emlékek fűződnek hozzájuk: kávézók, parkok, még vasútállomások is.

Amikor Melody eljutott egy-egy megfejtéshez, a telefon szólt, hogy a játékos tényleg jó helyet keresett fel, és ekkor a lánynak fényképet kellett készítenie arról, hogy tényleg ott volt, azaz "teljesítette az adott pályát". A fotót a telefon azonnal automatikusan feltöltötte a Facebookra.

Az összesen 200 km-es autózás állomásai során, mint egy rendes számítógépes játékban, a lány további tárgyakat gyűjthetett be az otthonról hozott régi maci mellé, amelyekre az út során később szüksége volt. Így a nap végére, Sydney egész városát bejárva eljutottak egy hotelbe, ahol természetesen egy luxusrezidencia és egy elegáns vacsora várta őket. De a játék végigjárásáért természetesen nem csak ez volt a nyeremény.

Az út végén a lány talált egy olyan eszközt is, ami öltések kibontására használható. A telefon utasította Melody-t, hogy végső jutalmát akkor kapja meg, ha a három évvel azelőtt kapott macit felnyitja vele. A lány kibontotta a plüssállatot összetartó öltéseket, és egy régi cédulát talált benne. Az volt ráírva: “Leszel a feleségem?”

Idelkhani három éve maga varrta bele a mackóba az üzenetet, mielőtt ajándékként átadta volna akkor még újdonsült barátnőjének, bízva abban, hogy egyszer majd elékezik az idő, amikor szükség lesz rá. A menyasszonynak fogalma sem volt róla, hogy a már három éve folyamatosan magánál tartott a plüssállat ezt a kérdést rejti. (Állítólag igent mondott.) [news.com.au]