Ma meglehetősen hosszú napom volt, sok helyen jártam, sok mindent láttam, és már tele van velük a tököm. Hazafelé zötykölődve a buszon már azon gondolkoztam, hogy megvárjam-e a diplomámat ahhoz, hogy elköltözzek - lehetőleg minél messzebb, egy más országba.

Azért azt kijelenteném, hogy a következő sorok megírása előtt elszámoltam kb. 100-ig, így a cikk nem tekinthető indulat szülte irománynak.

Ugye az élet nem habostorta, de mit mondjon egy magyar ember? Mert neki még tortaalap sem mindig jut, hab meg végképp nem. Engedjétek meg gyermekeim, hogy a mai események alapján leírjam gondolataimat erről a rothadó országról.

Ma reggel 6.45-kor keltem, nem siettem el a dolgot, de nem is kellett sietnem. Ugyanis ma reggel nem kellett iskolába mennem - pontosabban kellett volna, de bíróságra kellett mennem. A terv az volt, hogy reggel elmegyünk Villányba, előbb azonban tankolni kellett. Az igazán tiszteletreméltó MOL ma csak 5 forinttal drágította meg a benzin árát, így már 382,9 forint egy liter nafta. régebben 5000 forintból félig tele lett a tank, ma már 3000 forintból a negyedét sem tudjuk megtankolni. A 382,9 forinton Állam Bácsi 214,4 forintot keres (56%). Természetesen, hogy a lehúzás is teljes legyen, azt hallottam a benzinkúton, hogy állandó sebességmérő állomásokat telepítenek Siklós belterületén. Erről csak az a kifejezés jut eszembe, hogy "fejőstehén". Kirakják, oszt' legel, később a polgárok meg tejelnek.

Villányban gyártottunk anyámmal egy meghatalmazást, mivel a bíróságon csak ilyen papírral képviselhetem. Hazafelé Villány határában felvettem egy stoppost, aki jelenleg munkanélküli, ment volna kapálni a szőlőbe, de a busz nem tartotta a menetrendet, pár perccel előbb ment el.

10.45-kor jelenésem volt a bíróságon, ahol meg is jelentem, és az igen tisztelt Gámán Kft. számára az igen tisztelt bíróság 85 ezer forintot ítélt meg (plusz perköltség), melyet 15 napon belül valahogy ki kell nyögnünk. (Részletek később.) 20 perc alatt ítélettel együtt vége volt a pernek, így időben elértem a pécsi buszomat.

Sikeresen megérkeztem a lepusztult, maffiamódszerekkel irányított Pécsre, ami ugyebár Európa Kulturális Fővárosa volt tavaly. Az iskolába menet felszálltam egy félig szétrohadt Ikarus buszra, amely még nem esett szét, de szinte már csak a szentlélek tartja. Az iskolában legalább minden rendben volt...

Hazafelé volt szerencsém felszállni egy félig szétrohadt Ikarus buszra, amely még nem esett szét, de szinte már csak a szentlélek tartja (Az ülések viszont tiszták voltak).  Volt szerencsém hátrafelé ülni (egyébként szeretek háttal a menetiránynak utazni), így láthattam a sok bunkó paraszt sofőrt, aki villogott, anyázott, akárhányszor csak kikanyarodtunk egy buszmegállóból. Egyetlen egy sofőr adott elsőbbséget Szalántán, később láttam a rendszámon: németek.

Ugye ahogy leszállok a buszról, az egyébként szemetes faluban egyből rámkacsint a kitört üvegfalú buszmegálló. Sebaj, hiszen megyek is tovább hazafelé, fel a hegyre - az olyan kátyús úton, hogy gyalog sem lehet kikerülni a gödröket. De mit panaszkodjak? Hát bocsánat, hogy a havi pénzügyi keretem mínusz 40 ezer forint, és 3 hónapnyi álláskeresést követően még nem kerestem egy árva fillért sem. Ezzel ellentétben mindenre csak megy a pénz mindenre, számolatlanul. De nem baj, előbb-utóbb itt hagyom ezt a messziről bűzlő országot, mert ez a társadalom rohad, és nem szeretnék itt lenni, mikor végleg magába roskad.

De végül is mit várjak egy olyan társadalomtól, ahol egész nap csak a panaszkodás megy? Ha hallok két nyugdíjast beszélgetni, nem azt hallom, hogy milyen szép idő van ma, hanem egymás között arról vitatkoznak, hogy kinek van több betegsége. Mit várjak egy olyan országtól, ahol a legfőbb beszédtéma a tisztelt polgárok megsarcolása újabb és újabb adókkal? Mit várjak egy olyan országban, ahol a vezető napilapok címlapján a ValóVilág vetekszik Stohl Bucival? Milyen elvárásaim legyenek egy olyan politikai vezetésben, ami azt sem tudja eldönteni, hogy akarnak-e vármegyét, vagy szavazati jogot a cigánygyerekekenek? Mit várjak egy olyan Pécstől, ahol 250 tanárt tesznek az utcára, de 500 millió forint van digitális táblákra? Milyen jogállamban élünk mi, hogy ha egy elmaradt 50 forintos parkolócetli helyett 110 ezer forintot kell fizetni? Egyáltalán miért fizessek a közterület használatáért? Miért legyek jogkövető, tisztességes állampolgár, ha mások sem tisztelik a törvényeket? Miért legyek jóhiszemű és tisztességes a másikkal szemben, amikor a másik csak arra vár, mikor rúghat beléd a földön? Gratulálok, ez Magyarország. Tisztelt magyarok, ezt megcsináltuk! Kurvára elbasztuk! Ez nem ország, ez nem társadalom, ez SZAR. Ámen.