Kundenzátor

Ma 11:07 perckor megérkeztem Máriagyűd (Siklós, HUN) nevezetű koszfészekbe. Tegnap este 19:40 körül indultunk hazafelé, nagyjából 1000 km-es úton. Nem volt zökkenőmentes.

Mint ahogy említettem, tegnap este indultunk (Start: Mittenwald, GER), méghozzá azért, hogy éjjel vezessünk, amikor nincs akkora forgalom, és nincs akkora hőség. (A kettő együtt nem valami jó.) Az első 20 km problémamentesen telt el, majd jöttek a nehézségek. A kis autónk nem hegyi kecske, ez meg is látszott, mikor megmásztuk az Innsbruck melletti hegyet. Felfelé szépen lassan mentünk, de lefelé elszabadult a pokol: A lejtő közepén meg kellett állni, mert nem bírták a fékek a 16%-os lejtőt. Mikor megálltam, a két kerék felől sűrű füstoszlop indult égnek. Szerencsére szakadt az eső, így nem tudott teljesen felhevülni a tárcsa, de így is kellett várnunk 40 percet, mire kihűltek a fékek.
Egy speciális mellékúton álltunk meg, ugyanis arrafelé a lejtőkön építenek olyan "mellékutakat", melyek nagy emelkedőben végződnek. Ez azért van, mert ha jön lefelé egy kamion vagy esetleg egy jól megrakott autó, ami nem tud eléggé lefékezni, oda ráhajt, és az emelkedő megállítja. A probléma ott volt, hogy mikor ott voltunk ezen a "fékező mellékúton", meglátott minket egy rendőr. Rögtön bekapcsolta a szirénáját, megállított minket. Már számítottam arra, hogy ez most legalább 50 euro büntetés lesz, mint Magyarországon. Kiszáll a rendőr, odajön az autóhoz, kedvesen elmagyarázza, hogy miért nem szabad itt megállni, legközelebb hol álljunk meg, és hogy hogyan kell helyesen fékezni lefelé menet. Jó estét, jó utat kívánt, majd elment. (M.o.-n ilyet miért nem lehet?!)

Lefelé már nem volt több ilyen problémánk, át is adtam anyámnak a volánt, mert ő vállalta, hogy éjfélig vezet, utána nekem kell. Innsbrucknál megpróbáltunk nem Olaszország felé menni, mint pár nappal ezelőtt; most sikerült is nem eltévedni. Hosszasan mentünk az Inn folyó partján az A12-es autópályán, majd átértünk Németországba, majd Salzburg felé vettük az irányt, ahol ráhajtottunk az A1-es sztrádára. Eddig nem volt semmi különös, talán az orkán erejű szél, illetve a rengeteg özönvíz, ami visszafogta a sebességünket 90km/h körülire. A probléma Linz közelében történt, ahol ismételten átadtam a volánt édesanyámnak. Ő nehezményezte, hogy nagyon rángat a kormány, és ilyet még nem csinált, csak ha lapos volt az egyik gumi. Kerestünk Luftot, de minden kerék rendben volt. 100km/h-val simán utaztunk, csak kissé jobbra húzott az autó. Bécs közelében már egyre erősödtek a rángások, ami addig fajult, hogy Bécs után 80-nal, Komárom után 70-nel, Budapest után pedig 50-60-nal jöttünk haza, mert ki akart esni a kerék, vagy mi... Holnap megy az autó szerelőhöz, aztán meg jól eladjuk. De nem kell reklámozni, hogy nem 100%-ig megbízható az autó....

Ébren töltött idő: Eddig 28 óra
Ebből utazás: 16 óra
Megtett út: kb. 950 km
Összesen megtett út: kb. 2210 km
Átlagos benzinár Ausztriában: 1,369 euro
Átlagos benzinár Magyarországon: 354,9 Ft

Mittenwald felé vezető úton történt velem az eddigi legmegrázóbb, legzavarbaejtőbb, és legjelentéktelenebb momentuma az életemnek. Innsbruck melletti nagy hegyet autóval megmászva láttam egy kb. 1500 méteres magasságban repülő repülőgépet. Ami a legérdekesebb az egészben, hogy én ezt a gépet felülről láttam. Ki látott már repülő repülőgépet felülről?!

Ma egy hatalmas, 180 kilométeres körutazást tettünk meg. A korábban említett Kircheim im Innkreisból indulva egészen Passauig mentünk. Passauig megnéztünk egy-két nagyon szép és nagyon színes városkát, melyeknek nevezetessége az, hogy a főtéren nagyon élénk, és nagyon intenzív, és nagyon változatos színekre vannak festve az épületek.

Passau egy kész rémálom volt, legalábbis nekem mindenképp, hiszen én vezettem. A GPS semmit sem ért, hiszen Ausztria térképet töltöttem fel rá, Passau pedig már Németországban van. A városba befelé nagynehezen eljutottunk, majd parkolóhelyet keresve keringtünk a Duna pertján. Most először fordult elő velem, hogy járdán vezettem (egy bácsi azonban rénkszólt, hogy talán ezt azért nem kellene).
Passau nagyon szép város, és mivel hogy most volt valami piros ünnep, ezért a fél város pirosba volt öltöztetve, és mindenfelé vörös szőnyegek voltak leterítve (biztos valaki szólt nekik, hogy megyünk). Megnéztük a belvárost, majd a bazinagy bazilikát. Mikor el akartuk hagyni a várost, akkor volt igazán nehéz. Először is rossz irányba mentünk, majd az autóúton 12 km után meg tudtunk fordulni. Ezekután valahogy visszamentünk, és belekeveredtünk az igazi belvárosba, ahol autó is alig volt. De azért csak sikerült, végtére is átkeltünk az Inn folyón, felkapaszkodtunk egy hegyre, majd visszatértünk Ausztriába.

A ház ahol jelenleg tartózkodunk, egy nagyon nagy és hatalmas birtok főhadiszállása. A környéken majdnem mindenki a mezőgazdaságból él meg, a Wiesner család (akiknél vendégeskedünk) kb. 25 hektárnyi erdőt, mezőt, szántót, stb. birtokol. Ők leginkább tehenészettel foglalkoznak, de egyébként teljesen önellátóak. Kis kertben megtermelődik a zöldség, a gyümölcsösben a gyümölcs, a tehenek adják a tejet, a fűtést fával oldják meg, saját erdőből. A víz saját fúrt kútból jön, nagyon finom iható vizet szivattyúznak fel.

A ház 13*14 méteres alapterületű, téglalap alakú kétemeletes(+padlás +alagsor) hatalmas családi ház, mely Kircheim im Innkreis faluban találhazó, a fő utca mentén. Szinte vadonat újan van építve (vagy felújítva). Mindenfelé gyönyörű faberakások díszítik a házat, a falak fehérek, a külső vakolat pedig világoskék, fehér ablakkeretekkel. A fal vastagsága miatt nem kell hűteni, elég ha időben becsukják az ablakokat, a hőmérséklet egész nap állandó 22°C körüli. Télen viszont fűteni kell, ezt egy teljesen automata fatüzelésű kazán végzi. Be is lehet programozni, hogy mikor fűtsön fel, a fát pedig automatikusan adagolja, aprítja, majd eltüzeli; csak arra kell figyelni, hogy mindig legyen utánpótlás. Amilyen szép, kultúrált és automata az egész ház, két apróbb problémám akadt vele: nincs wifi, illetve a ház melletti tehenészetből dől a szag; meg a rengeteg légy. Összességében nagyon jó hely.