Kundenzátor

Ma egy hatalmas, 180 kilométeres körutazást tettünk meg. A korábban említett Kircheim im Innkreisból indulva egészen Passauig mentünk. Passauig megnéztünk egy-két nagyon szép és nagyon színes városkát, melyeknek nevezetessége az, hogy a főtéren nagyon élénk, és nagyon intenzív, és nagyon változatos színekre vannak festve az épületek.

Passau egy kész rémálom volt, legalábbis nekem mindenképp, hiszen én vezettem. A GPS semmit sem ért, hiszen Ausztria térképet töltöttem fel rá, Passau pedig már Németországban van. A városba befelé nagynehezen eljutottunk, majd parkolóhelyet keresve keringtünk a Duna pertján. Most először fordult elő velem, hogy járdán vezettem (egy bácsi azonban rénkszólt, hogy talán ezt azért nem kellene).
Passau nagyon szép város, és mivel hogy most volt valami piros ünnep, ezért a fél város pirosba volt öltöztetve, és mindenfelé vörös szőnyegek voltak leterítve (biztos valaki szólt nekik, hogy megyünk). Megnéztük a belvárost, majd a bazinagy bazilikát. Mikor el akartuk hagyni a várost, akkor volt igazán nehéz. Először is rossz irányba mentünk, majd az autóúton 12 km után meg tudtunk fordulni. Ezekután valahogy visszamentünk, és belekeveredtünk az igazi belvárosba, ahol autó is alig volt. De azért csak sikerült, végtére is átkeltünk az Inn folyón, felkapaszkodtunk egy hegyre, majd visszatértünk Ausztriába.

A ház ahol jelenleg tartózkodunk, egy nagyon nagy és hatalmas birtok főhadiszállása. A környéken majdnem mindenki a mezőgazdaságból él meg, a Wiesner család (akiknél vendégeskedünk) kb. 25 hektárnyi erdőt, mezőt, szántót, stb. birtokol. Ők leginkább tehenészettel foglalkoznak, de egyébként teljesen önellátóak. Kis kertben megtermelődik a zöldség, a gyümölcsösben a gyümölcs, a tehenek adják a tejet, a fűtést fával oldják meg, saját erdőből. A víz saját fúrt kútból jön, nagyon finom iható vizet szivattyúznak fel.

A ház 13*14 méteres alapterületű, téglalap alakú kétemeletes(+padlás +alagsor) hatalmas családi ház, mely Kircheim im Innkreis faluban találhazó, a fő utca mentén. Szinte vadonat újan van építve (vagy felújítva). Mindenfelé gyönyörű faberakások díszítik a házat, a falak fehérek, a külső vakolat pedig világoskék, fehér ablakkeretekkel. A fal vastagsága miatt nem kell hűteni, elég ha időben becsukják az ablakokat, a hőmérséklet egész nap állandó 22°C körüli. Télen viszont fűteni kell, ezt egy teljesen automata fatüzelésű kazán végzi. Be is lehet programozni, hogy mikor fűtsön fel, a fát pedig automatikusan adagolja, aprítja, majd eltüzeli; csak arra kell figyelni, hogy mindig legyen utánpótlás. Amilyen szép, kultúrált és automata az egész ház, két apróbb problémám akadt vele: nincs wifi, illetve a ház melletti tehenészetből dől a szag; meg a rengeteg légy. Összességében nagyon jó hely.
 

Megérkeztünk, és ím, ez az első jelentkezésem külföldről. Kircheim im Innkreis a település (falu) neve, ahova jöttünk. Ismerősök fogadtak szerény hajlékukban; pünkösdkor ők is jártak nálunk, Máriagyűdön. Középkorú paraszti házaspár él együtt két gyermekével egy hatalmas házban. A ház mellett található a tehenészeti logisztikai központ, így egy kissé zavarba ejtő, ámbár hamar megszokható szag hatja át a ház környékét. Az itt élő emberek nagyon barátságosak, hithű katolikusok, ámbár nem beszélik sem a magyart, sem az angolt, így egy kicsit nehezen tudok kommunikálni.

A vadonatúj M6-os autópálya

Kircheim im Innkreis nem messze van Salzburgtól, ámbár megvan 500 km-re Siklóstól. Mi az M6-M1-A1-A25-A8 autópályán jöttünk, a táv így 698,5 km volt, ebből 500 km-t én vezettem, és csak egyszer álltunk meg tankolni, és egyszer kereket pumpálni. Kicsit elfáradtam a nap végére, de még korántsincs vége: még egy kicsit szenvednem kell az itteni nyelvvel.

(Feltöltve:2010.07.18. 12:40)
Update: Azóta rájöttem, hogy kétféle nyelvet is beszélnek. Az egyik a szokványos, szabványos felsőausztriai német, illetve egy általunk ismeretlen, tájszóláson és hadaráson alapuló komplex halanzsa.