Kundenzátor

A mai napom nagyon korán indult. Olyan korán, hogy azt sem tudtam, hogy fel lehet kelni hajnali négy harminckor. Sőt! Azt sem tudtam, hogy van hajnali négy óra...

Szóval tény ami tény és gondolat mi kusza, de hát mégis korán keltem. Négy harminckor, méghozzá azért, hogy elmenjek a napszámosokért Alsószentmártonra. Hát igen, a cigányok szorgalmas lények, vagy csak egyszerűen hülyék, hogy reggel 5-kor akarnak kezdeni. Mondjuk a korai kezdésnek az az előnye, hogy délután egykor már végeznek is a 8 órás munkával, és akkor még ott van a fél nap minden másra.
Még életemben nem voltam Szentmártonban (azt sem tudtam, hogy hol van, így utólag legalább már van értelme a navigációs szoftvernek a telefonomon), féltem is egy kicsit, mivel egyes források szerint a cigányság aránya 99%, vagy a'feletti. Ez tényleg így volt, alig láttam fehér embert (csak egyet), mindenfelé roma származású vagy sötétbőrű volt.
Miután beszálltak négyen az elég szűkös autóba, elindultunk, és 20 perc múlva már ott is voltunk a szőlőnél (zöldmunkáztak). Az egyiküknek nem volt metszőollója, úgyhogy hazamentem és kerestem egyet. Miután visszamentem, kiderült, hogy rossz; így mehettem még egy kört egy másik ollóért. Hat óra körül végeztem is, és habár az éjjel csak másfél órát aludtam, nem feküdtem vissza aludni, mivel tudtam, hogy anyámat el kell szállítanom dolgozni Villányba. Ez így is történt, fél nyolckor indultunk, majd negyed kilencre már itthon is voltam.

A negyed kilenc és fél tizenkettő közötti időszak kiesett valahogy, elvesztettem az emlékét; valószínűleg itthon vegetáltam valahol, de arra biztosan emlékszem, hogy nem aludtam. Délben azonban felkerekedtem, hogy elmegyek és kerítek valami ebédet magamnak illetve öcsémnek, de mire megtaláltam a kocsikulcsot (ami a zsebemben volt), már eltelt fél óra és már mehettem is a munkásokért, hogy hazavigyem őket. Ezzel minden rendben volt, visszaértem Siklósra időben, és beugrottam a Vasúti Vendéglőbe kajáért. Gondoltam hazamegyek, megeszem a kaját, majd elviszem magam kocsival a buszmegállóba, ahol felszállok egy pécsi buszra. Hát nem így történt. Kicsit elkéstem, és ha már lekéstem a buszt, úgy döntöttem, hogy költséghatékonyabb, ha 80-nal beporoszkálok Pécsre kocsival. Amint beértem, leparkoltam az autót a kertvárosi uszmegálló mellett, ahol felszálltam egy belvárosi buszra. Sikeresen kíséreltem meg egy készpénzfelvételt, majd elmentem megnézetni a telefonomat a szervízben (az elütésem hatására még mindig sérült volt). Apró hibája volt, a szerelő grátisz megcsinálta pár perc alatt. Aztán vettem egy autós töltőt, vettem a barátnőmnek egy csokor virágot, majd elindultam haza.
Mármint egész pontosan nem haza, hanem először  próbáltam nem elaludni vezetés közben... Leszállítottam a csokor virágot, és ezután elmentem édesanyámért a munkahelyére. Hazafelé már nem én vezettem, de nem tudtam elaludni az anyósülésen.

Miután hazaértem megfürödtem, majd leborotváltam az évszázados bozontot az arcomról. Este elmentem Rékával pizzázni, megünneplendő harmadik évfordulós évfordulónkat tartva. Direkt nem ültünk ki a szabad ég alá, inkább bementünk az épületbe a szúnyogok elől. Az épületben is rengeteg szúnyog volt, annyi, hogy inkább becsomagoltattuk a kaját, és otthon befejeztük. Fél 12-kor holt fáradtan vezettem haza, aztán nem sokkal később bedőltem az ágyban, hogy holnap hajnalban újrakezdődjön az egész az elejéről...

Ébren töltött idő: 21 óra
Levezetett út: 187 km

Ma délután Bátaszékről jöttem hazafelé. Ismerem az utat, hisz rengeteget járok arrafelé, de mégis úgy gondoltam, hogy kipróbálom vadonatúj GPS programomat, amit tegnap tettem fel a telefonomra. Garmin vagy mi a neve, de tényleg nem akarom reklámozni. A lényeg, hogy elég drága volt, főleg a részletes térkép.

Elindultam, máris rá akart vinni a vadonatúj M6-os autópályára, de gyorsan beállítottam, hogy "Csóró vagyok, ne vigyél arrafelé". Mentem-mendegéltem, a vihar miatt meg is kellett állnom egy pihenőhelyen Bár közelében. Nagyon jól működött, előre figyelmeztetett, hogy merre kell mennem, kellemes női hang kétszer is szólt, amikor kanyarodnom kellett.

Az első problémám Borjádnál jelentkezett, amikor a fent említett kellemes női hang felhívta szíves figyelmem, hogy "Menj 350 métert, majd tarts jobbra". Én mentem, megláttam a táblát, "Nagybudmér", le is kanyarodtam jobbra, örültem is, hogy milyen jó, a térkép biztos ismer egy rövidebb utat Siklós felé. A csalódás pár méter megtétele után ért, mikor azt hallottam, hogy "Újratervezem az útvonalat... Menj előre 2,1 km-t, majd fordulj meg". Később esett le, hogy a "jobbra tarts" és a "jobbra fordulj" közt óriási a különbség.

A következő csalódás Siklós, József Attila utca a térkép szerint a vasútállomás felé folytatódik, gyakorlatilag meg olyan köves-földes-sáros út van arra felé, hogy biciklivel is kerülöm.

A legdurvább viszont az volt, hogy térkép szerint én az Arany János utca 11-ben lakom, valahol Évikéékkel szemben. Összesítve az Arany J. utca a Radnóti M. utca, Arany János utca pedig nem létezik. De azért szép a grafikája.